Tavaly decemberben megalakult a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége. A program- és belépési nyilatkozatot január közepéig már is több ezren írták alá. A tizenkét alapító közül kettõvel, Ágoston Andrással, az újvidéki Fórum Kiadó igazgatóhelyettesével és Vékás Jánossal, az újvidéki rádió rovatvezetõjével beszélgettünk.

Á. A.: Volt egy általános és egy konkrét oka a közösség szervezésének. Az általános ok összefügg az alkotmánymódosítással. A vajdasági tartományi vezetés, nem önszántából, de elment. A letûnt vezetés erõs bástyája volt a tartományban a dogmatikus posztsztalinista berendezkedésnek. Mûködésük egyik következménye például a magyar nemzetiség egyre gyorsuló asszimilációja. Mivel megbízható hivatalos demográfiai kutatásokat nem végeztek, a népszámlálások adataira kell támaszkodnunk. Ezek szerint is 1961 és 71 között abszolút számban 5 százalákkal csökkent a magyarok létszáma, de 71 és 81 között ez a csökkenés ennek kétszerese, 10 százalék volt. A 81-es adatok szerint 385 ezer magyar élt a Vajdaságban.

- Valóban, a tájékoztatásban, a lap- és könyvkiadásban, a képviseleti szervekben statisztikailag megfelelõ nemzetiségi összetételre törekedtek az irányító apparátusban. Látszólag minden rendben ment, csak a lényeg sikkadt el. Nemzetiségük érdekeinek valós képviselete helyett ezek a magyar személyek, élükön Major Nándorral, fõ feladatuknak azt tartották, hogy szemmel és kordában tartsák saját nemzetiségük életét, megmozdulásait. Ezért mondjuk mi azt, ha ez a rendszer ezt a demográfiai helyzetet teremtette két évtized alatt, ez a rendszer nem jó. A politikai változások, a régi vezetõk bukása és az a felismerés, hogy a rendszer nem reformálható, modellváltásra van szükség, arra ösztönzött minket, hogy mi is segítsük az elsõ lépéseket a jogállamiság felé.

Ennek legfonzosabb sarokpontjai, hogy a nemzetiségi jogok különleges részei az egyetemes emberi jogoknak. Törvényes biztosítékokra van szükség, meghatározva az alanyi és kollektív jogokat. A fejlõdés azért már mérhetõ, hiszen a szerbiai demokrácia másfél éve tartó kibontakozása tette lehetõvé, hogy ezekrõl a kérdésekrõl beszélhetünk, írhatunk.

- Az oktatási törvénytervezet vitája. A Vajdaságban ma nincs tisztán nemzetiségi nyelven oktató iskola. Azt szeretnénk, ha kijelölnének oktatási intézményeket, ahol erre mód nyílik a jövõben. A középfokú oktatási törvénynek ki kell mondania, hogy a végrehajtó testület köteles felsorolni azokat az intézményeket, ahol nemzetiségi anyanyelvû oktatás folyik. Sérelmezzük, hogy azoknak a szülõknek, akik nemzetiségi anyanyelvû iskolába akarják íratni a gyermeküket, a tervezet szerint külön kérvényt kellene kitölteniük. Petíciónkat néhány nap alatt több mint 17 ezren írták alá, köztük 250-300 szerb és horvát. Eljuttattuk az illetékesekhez, de érdemi választ nem kaptunk rá. Ahogy nem reagáltak még a VMDK alapításával kapcsolatos kérésünkre sem. Amennyiben kedvezõ ajánlás születik, alakuló gyûlést hívunk össze, és az alapszabály elfogadása után bejegyeztetjük szervezetünket. Kívánságunk alátámasztására ismét aláírási akcióba kezdtünk.

V. J.: Óriási az érdeklõdés nemzetiségünk körében. A bejegyzés után remélhetõleg helyiséghez is jutunk, és központi támogatásra is számítunk. Ettõl függetlenül önfenntartóvá szeretnénk válni. Anyagi forrásainkat tagsági díjakból, adományokból teremtjük elõ. Nem akarunk késõbb sem párttá alakulni, hanem a minden jogállamban létezõ kisebbségi érdekvédelmi szervezetként tevékenykedünk. A magyarok a maguk 385 ezres lélekszámukkal amúgy sincsenek elegen ahhoz, hogy akár egyetlen képviselõt is bejuttassanak a szerb parlamentbe. Ehelyett inkább azt a pártot fogjuk támogatni, amelyik a legtöbb segítséget nyújtja sajátos gondjaink megoldásához és jogaink szavatolásához.

- Nyilván a helyzet nem megfelelõ ismerete miatt jelentek meg a magyarországi sajtóban félinformációk. Stipan Kopiloviæ bunyevác politikus menesztését például úgy adták elõ, hogy íme, megint egy nem szerb vezetõ bukott ki a hatalomból. Mi viszont hálát adtunk Istennek, hogy végre megszabadultunk tõle. Igazi hajtóvadászatokat rendezett a nemzetiségiek, elsõsorban az értelmiségiek ellen. Nem csak a magyarok, de saját bunyevác nemzetisége ellen is, a nacionalizmus vádját hangoztatva. Az anyaországiak nincsenek kellõen tájékoztatva az itteni helyzetrõl. A Vajdaságban soha nem volt nemzetiségi autonómia. Egyébként is fel kellene mérni, meg kellene vizsgálni, milyen következményekkel jár a területi autonómia. Mennyire vezet gettósodáshoz, az etnikai kollektivitás megosztásához. A területi autonómia egy koncepció volt a nemzetiségi gondok megoldására. Úgy vélem, a valódi megoldás a határok jelentõségének csökkentése. Ez nem kizárólag a kisebbségekre vonatkozik. A szerbiai politikusok azért is neheztelnek az autonómiára, mert magát a szerbséget is megosztotta. A Vajdaságban szórványokban élõ magyarság esetében mellesleg a területi autonómia elve kivihetetlen lenne. Az ötven vajdasági nagyközségbõl, amihez társközségek tartoznak, alig hatban haladja meg a magyarok aránya az ötven százalékot.

V. J.: Amióta Jugoszlávia válságban van, minden nemzetnél fokozottabban érvényre jutnak ezek a tünetek. A jórészt nemzeti alapon létrejött köztársaságoknak a bürokráciái tehetetlenek a kiút megtalálásában. Pozícióféltésbõl állandóan ellenséget keresnek, hogy nacionalizmussal vezessék le a feszültségeket. Ez nem csak Szerbiára jellemzõ, megfigyelhetõk ilyen jelenségek Szlovéniában vagy Horvátországban is. A szerb Szova botrányos értekezletérõl rengeteget írtak, pedig a Horvátok Demokratikus Közössége csak programjában más, árnyaltabban fogalmaznak, de gyakorlatban nem sokban különböznek a szerb nacionalistáktól.

- Az eddigi monolit egység a társadalmi folyamatok hatására az utóbbi két-három hónapban mintha megbomlott volna. Éles viták folytak arról, hogyan tovább. A reformerõk a többi kelet-európai országhoz hasonlóan nyitni szeretnének a pluralizmus, a többpártrendszer felé, a személyi konzekvenciák elkerülhetetlen levonásával együtt. Az utóbbi hetekben egy keményebb áramlat került túlsúlyba, de sok még az ismeretlen tényezõ, képlékeny a helyzet. Sajnos nem teljesen kizárt egy retrográd irányvonal hatalomra kerülése sem. Viszont a kommunista pártban is sokan vallják, ami nekünk, nemzetiségeknek is érdekünk, hogy az egyetlen megoldás a demokrácia.

Á. A.: Ha Szerbiában esetleg egypártrendszerû kommunista diktatúra jönne létre, a kisebbség eltûnése reális veszély. Reméljük, erre nem kerül sor."